Zsolnay porcelán felvásárlás

A Zsolnay porcelángyár története – egy világhírű magyar siker

A Zsolnay porcelán név nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a művészi kerámia egyik legmagasabb színvonalát képviseli. A Zsolnay gyár története több mint 170 évre nyúlik vissza, és napjainkban is a magyar iparművészet egyik legmeghatározóbb örökségeként él tovább.

A kezdetek – Pécs, 1853

A gyárat Zsolnay Miklós alapította 1853-ban Pécsett, eredetileg kőedénygyárként. Az igazi fellendülés azonban fiának, Zsolnay Vilmosnak köszönhető, aki 1865-ben vette át a vezetést. Ő volt az, aki felismerte a kézzel festett porcelán- és kerámiatermékekben rejlő művészi és kereskedelmi lehetőségeket.

Világkiállítások és nemzetközi elismerések

A Zsolnay porcelán világhírét az 1873-as bécsi világkiállításon alapozta meg, majd az 1878-as párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. A gyár termékei hamar eljutottak Európa fővárosaiba, és a császári udvarok, nagypolgári szalonok kedvelt díszei lettek.

Az eozin titka

A Zsolnay porcelángyár egyik legismertebb és legkülönlegesebb találmánya az eozinmáz volt, amelyet Zsolnay Vilmos és laboratóriuma fejlesztett ki a 1890-es években. Az eozin különleges fémes, irizáló fényt ad a kerámiának, és minden darabot egyedivé tesz – ezért a Zsolnay eozinos porcelánok ma is rendkívül keresettek a gyűjtők körében.

A Zsolnay gyár a 20. században – művészet és ipar találkozása

A 20. század folyamán a Zsolnay porcelángyár nemcsak fennmaradt, de művészeti értékben és formai megújulásban is a magyar iparművészet élvonalában maradt. A gyár számos neves tervezővel, keramikussal és iparművésszel dolgozott együtt, akik egyedi stílusukkal új irányokat adtak a Zsolnay kerámia fejlődésének.

Kiemelkedő tervezők és művészek:

• Mattyasovszky-Zsolnay Margit (1881–1959) – A gyáralapító Zsolnay Vilmos unokája, aki mint szobrász és keramikus, fontos szerepet játszott a 20. század eleji megújulásban. Munkái közé tartoznak domborművek, figurális kompozíciók és iparművészeti tárgyak.

• Apáti Abt Sándor (1870–1916) – A szecessziós stílus meghatározó alkotója, nőalakos, növényi motívumos figurái és eozinos dísztárgyai máig ikonikusak.

• Mack Lajos (1876–1963) – Főként épületkerámiák és nagyívű kompozíciók tervezője, Lechner Ödönnel szorosan együttműködve dolgozott.

• Sikorski József (1887–1959) – Klasszikus formavilág, díszítő motívumok, finoman megmunkált eozinos tárgyak fűződnek nevéhez.

• Török János (1932–1996) – A 20. század közepének egyik legsokoldalúbb Zsolnay-művésze. Szoborszerű kompozíciói, népi ihletésű figurái és stilizált állatalakjai jelentős részei a korszak Zsolnay-portfóliójának. A tradicionális és modern elemek ötvözésével egyedi stílust képviselt, gyakran eozinmázas változatban is dolgozott.

• Gádor Antal (1891–1980) – A magyar kerámiaművészet egyik legnagyobb hatású alakja. Bár független művészként dolgozott, számos terve valósult meg a Zsolnay gyárban. Expresszív, gyakran rusztikus hatású formái és glazúrozási technikái a kísérleti kerámiaművészet felé nyitottak új irányt.

• Nádor Judit (1933–) – A modern Zsolnay korszak egyik meghatározó női tervezője. Munkái letisztult formavilágúak, ugyanakkor mély kulturális és szimbolikus jelentéstartalommal bírnak. Számos eozinos dísztárgy és váza, valamint figurális kompozíciók fűződnek a nevéhez.

• Kovács Ferenc – A gyár 1960–70-es éveinek modernista szellemiségét képviselte, geometrikus mintáival és kísérleti színeivel.

• Németh János, Rákos Miklós, Szász Endre – Ezek a nevek a képzőművészet és iparművészet határán mozgó alkotásokat hoztak létre, több esetben szignózott, limitált sorozatokban is.

• Dévényi Sándor (1928–) – Építész és keramikus, aki több Zsolnay épületkerámiát és díszítőelemet tervezett. Munkáiban az organikus forma és a modernizmus találkozik.
• Sinkó István – A kortársabb Zsolnay-munkák képviselője, figuratív és absztrakt kerámiák alkotója, aki szintén dolgozott a gyárral együttműködésben.